Huh, hát jól van. Ide is le kell írni, mert hát megtörtént és, ami megtörtént azt nem lehet visszacsinálni vagy megváltoztatni. Lehetne szépítgetni a dolgokat, de nem. D. tegnap írt egy úgymond "soha nem foglak tudni szeretni - de persze csak azért, mert ilyen jó ember vagyok -, és szakítsuk meg a kapcsolatot"-féle levelet. Szerencsémre nem sírtam annyit és nagyon tulajdonképpen csak könnyeztem, de nem hagytam (csak a végén), hogy legördüljenek. Fürdésnél eszembe jutott, hogy mi van, ha most nem volt velem őszinte? Én azt (is) írtam neki, hogy én mindig őszinte voltam hozzá, másoknak lehet, hogy füllentettem, de neki soha. Ő ilyet nem írt. És, hát... Mi van, ha azért írta, mert... hogy könnyebb legyen? Mármint mindenkinek. Jó, persze "ezért" küldött el a picsába (csak mindezt szépen előkészítve és finoman tálalva), de úgy értem, hogy most azt írta, hogy ÉN (!!) éreztem iránta valamit és tulajdonképpen ő nem, és most már az érzéseit (amik egyébként "nem léteztek") sikerült elfojtania. Ennek így semmi értelme, hogyha ezt így megnézzük szóval én amondó vagyok (vagy csak ennyire jó embernek gondolom őt - bár tényleg az, csak eléggé dühös vagyok és jól esik őt elhordani minden seggfejnek és azt mondani rá, hogy "baszódj meg!"), hogy vannak érzései, de ezt nem írta le, nehogy jobban összekuszálódjanak a dolgok és nehogy bármi is történjen, mert az... gáz. Bár ez az egész dolog nagyon meg lett bonyolítva. Egyszerűen csak annyi, hogy a kapcsolatom K.-val eléggé zűrös, de az egyik legjobb barátjával különös kötődés alakult ki köztünk. Eleve nem egy rózsás helyzet, de ezt az egészet már mindenki túlreagálta, ez kicsit zavar, persze szerintem én őrlődök a legtöbbet ezen, mert hát ki más?!:D A lényeg az, hogy D.-t soha a büdös életbe nem fogom felkeresni, majd keres, ha akar valamit (persze csak egy kiadós "baszódj meg, D.!" után), de akkor nagy valószínűséggel olyan "persze, minden rendben, boldog vagyok, remélem megbántad, amit tettél. Ja, és most nagyon vigyorgok" stílusban fogok vele beszélni, de hát ez már a jövő zenéje. Most már őt teljesen kizártam és rájöttem (figyelem gyerekek, és persze suzie, drága :D): ha nem lett volna D. akkor rengeteg minden máshogy alakul K.-val. D. mindig a fejemben járt, mint barát és hozzá menekültem (persze csak akkor, amikor tudtam és ez ritka volt), ha volt bármi baj és az ő túlzott kedvessége és nyáladzása rendesen ellentétes volt K. stílusával. És talán D. "csak úgy" mondott ilyeneket, mindig fullra dícsértük egymást (de hogy mi a fasznak?!) és én ehhez hasonlítottam K.-t. Úgyhogy szerencsére igaz a mondás, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában (jelentsen ez most ehhez a helyzethez bármit is) szóval innentől sokkal boldogabb vagyok, BÁR megint csak túlreagálom a dolgot, de mégsem esik jól, hogy hajnalban kiöntöttem K.-nak a szívemet (nem volt fent) és délelőtt megnézte és nem válaszolt. Úgy döntöttem, hogy nem reklamálok, hátha majd amikor hazaér akkor válaszol valamit, hogy nyugodjak meg, ő mellettem van vagy ilyesmi... Hát, reméljük. (Ha meg nem akkor fogom magam és elküldöm a jó büdös ... khm. De amúgy egyébként nem, csak éppen kihisztizem magamat, aztán írom, hogy baszódjon meg és, hogy utálom és akkor kibékülünk^^)

Most gyorsan meg akarom írni a bejegyzést, mert itt kapuk infarktust, szóval ha véletlenül lesz a szövegemben egy-két helyesírási hiba vagy elírás akkor sorry. Istenem, fél percenként nyelek egy hatalmasat! Ezt a dolgot le kell zárni vele, ő és én sosem voltunk.. Hm, inkább angolul fejezem ki magamat, úgy érthetőbb szerintem "you and i were never right". Szóval én már teljesen túl vagyok rajta csak itt jön a bökkenő, hogy D. Vele álmodtam és csak erősítette az iránta érzett vágyaimat (vagy minek is nevezzem) és most jelenleg elolvasta azt a Word dokumentumban 9 oldalnak számolt litániámat róla és arról, hogy hiányzik és nem akarom elveszíteni és, hogy bocsásson meg stb. Először mikor megláttam, hogy fent van akkor konkrétan majdnem elájultam, forgott velem a világ, hevesen dobogott a szívem, azt hittem, hogy elájulok. A litániám elég tömény és szerintem le fog ülni az ágyra vagy kimegy levegőzni egyet, mert úgy érzi majd, hogy ezt meg kell emésztenie. Nem könnyű, tudom és az sem lepne meg, hogyha csak úgy kilépne és nem válaszolna csak napok múlva. Tehát most még azért bennem van egy jó nagy adag félelem és bizonytalanság, mert A pontból B pontba menekültem. Talán ez nem is menekvés, mindig ott volt. Sajnálom ezt a dolgot köztem és K. (pasim) között, de én már tovább léptem, elkésett. Meg hát így most már nincs is értelme, hogy a szívem más felé húz. Jaj, Istenem csak most segíts... Ez egy iszonyú kritikus helyzet, amikor a pasiddal szakítani akarsz/készülsz/kell, de az egyik legjobb barátja és közted valami mocorog. Amivel egyébként D. úgy volt, hogy inkább elfojtja azokat az érzéseket (lehet egyáltalán érzéseket elfojtani?) mintsem kavarjon be nekem és K.-nak. Szerintem megmosom a hajamat, azzal is kiadom magamból a feszültséget. Jézus Mária Szent Kleofás, tényleg lesokkolhattam D.-t. Nem az a "lassan olvasok" típus. Szent szalmaszál, nagyon sajnálom szegényt, de tundia kellett és nem akarom/akartam elveszíteni.

Hm, tudom, hogy egymás után két bejegyzés az úgy elég érdekes, de már nem akartam oda írni. A helyzet az, hogy asszem szakítottunk. Miután leraktam a telefonomat az erkély egyik biztos pontjára rögtön rezgett kétszer. Mióta bejöttem csak egyszer hívott még utána. Ennyi. Azt írta, hogy "Fogd fel. Szeretlek" Ahhj, ez olyan kifújt dolog. Nem, nem érzem még azt, hogy itt vége lenne. Habár fene tudja. Óh gosh, ugye csak álmodom? Ugye ez tényleg nem történt meg? Ugye ez most nem a valóság? Ugye ez csak a képzeletem kábító szüleménye, ami most rám telepedik, mint egy porfelhő? Ha az igazágot látom, akkor szememet inkább vakítsa el a tündöklő csalfa és mámorító vak remény és képzelgés, mintsem nézzek farkasszemet a valósággal. Olyan ez, mint egy rideg konyhapadló egy téli éjjelen. Minden porcikám ellenzi és keményen ellenáll neki, de ahogy megszokom egyre jobban érzem a beletörődést és azt a könnyedséget, ami vele jár. Megsimogatja arcomat most egy esti lágy szellő és tudom, hogy minden rendben lesz. Mert nem vagyok egyedül. Van Istenem.

Ez a bejegyzés attól más, hogy én sem tudom, hogy mi lesz a vége. Nos, ma voltam a pasimnál blablabla, úgy viselkedtem, mint valami idióta kurva, ezen lépjünk is tovább. Mikor elköszöntünk láttam valamit az arcán, amit nem tudtam megmagyarázni. Csak annyit mondtam neki, hogy "Olyan fura vagy.." persze ezt letagadta. Mindegy, azt hittem - vagyis szerettem volna azt hinni -,hogy minden rendben van és én vagyok a legboldogabb az egész világon. Nos, most hideg zuhanyként ért az az egy szava, hogy "félek". Attól fél, hogy én is megváltozok majd miatta (mint exbarátnőm), de persze ő nem akar elveszíteni. WTF?! Kérdeztem, hogy akkor most egy szakítást akart volna még ide beszúrni nekem? És, hogy ő nem akar elveszíteni. Megkérdeztem, hogy nyögje már ki, hogy mit akar, erre ő, hogy nem akar elveszíteni. Hát basszam meg! És most, hogy szeret és épp ezért félt. Ó, el ne aléljak már. Mekkora egy balfasz vagyok! Hagyom, hogy oda nyúljon ahová akar és utána eldobjon. A francba! Istenem, mindjárt rám tör a sírás és alig kapok levegőt. Bocsi srácok, kimegyek egy kicsit a csillagos ég alá. Ez nekem marha sok. Rettenetes hideg zuhany. Oké, itt vagyok. Kicsit sírtam aztán imát mondtam. Másokért. Hogy soha ne érezzék és éljék át azt, amit én. Nos, igen. Jól rázúdítottam az egészet a srácra. Aztán az volt a végszavam, hogy "Hagyj engem a jó büdös francba". A mobilomat direkt kint hagytam az erkélyen, véletlenül se nézzem meg mit írt rá. Ne is keressen. Hagyjon. Tényleg sok mindenben nem illünk össze. Vagy talán mégis?! Nem tudom. De a padlón vagyok. Nem tudom, hogy ettől mélyebben lehetnék-e. Az egyik legjobb barátnőm patkánynak hívja a "pasimat" (most már csak srác lesz) és olyan képeket küld, hogy egy csaj meg egy pasi basznak és azt írta hozzá, hogy majd így képzeljem el magamat a patkánnyal. Azt a rohadt... Nekem ő az egyik legjobb barátom? Komolyan. Írtam neki, hogy (rendesen, nagybetűkkel): "MI A KURVA EGET ÁRTOTTAM ÉN NEKED?" erre írta, hogy szexi a kép és nincs más barátnője, akinek van pasija. Aztán elkezdett "vicceskedni" utána megint hátba szúrt és azóta is azt csinálja. Viszont elég diplomatikusan "lekevertem neki egy pofont" és remélem célba találok vele, de ahogy az embereket és Őt ismerem, csak engem fog támadni. Mit bánom már én? Anyám, meghalok... Olyanokat ír most nekem, hogy lefordulok az ágyról. Istenem, nem tudom mit tettem a világ ellen. Ennyire rossz ember lennék, hogy így büntet engem Isten? Azt hiszem a csillagos ég alatt ezen fogok gondolkozni. Biztos rossz ember vagyok... Nem érdemlem meg a Mennyországot. Azt hiszem megnézem mit írt a srác és, hogy hányszor hívott utána. Már, ha hívott egyáltalán...

Elnézést kérek mindenkitől, hogy nem voltam, de nem volt időm az iskola és az egyéb elfoglaltságaim miatt. Szerencsére már csak egyetlen egy nap van az iskolából, bár egész nap a ballagást próbáljuk, de utána legalább találkozok a pasimmal. Úgy van, hogy felmegyek hozzájuk, amitől iszonyatos görcsben van a gyomrom, mert szerintem biztos, hogy lesz náluk otthon valaki és áá. Egyébként kedden, amikor találkoztunk akkor konkrétan 15x smároltunk  a nyilvánosság előtt. Nagyon menő volt. :D D.-vel pedig kevesebbet beszélek jóval, sőt ha beszélek is már csak 10 percet körülbelül. Viszont a profilképemet likeolta és érdekes módon ennek örülök a legjobban. Nagyon érdekes. Viszont majd szünetben több időm lesz blogolni, most nagyon fáradt vagyok és végülis nem érzek semmit fontosnak leírni. Az exbarátnőm ribanc barátnője rá van állva a pasimra... Vigye el a macska!