Azt hiszem kezdhetem megint a problémák felsorolásával, mert akkor pontokba lenne szedve és az egész nem ilyen összefolyó "kifolyatom a szemedet" feeling lenne.
 »Az álmaim. Nem tudom, hogy hiszek-e bennük, de nagyon sok álmomat megfejtettem és igazzá váltak. Hát, azért ez poén, mert amint írtam tegnap T.-vel álmodtam, hogy vele volt az első csókom. Ma is szerepelt az álmomban, igen előkelő szerepet kapott. Kiderült, hogy érez irántam valamit és szeretné, ha több lenne köztünk, de ekkor jött a képbe Z. (nálam egy évvel idősebb srác, akinek elvileg bejövök, csak "én nem veszem észre" meg amúgy nekem is bejön, ja, és mellesleg a matek tanárom fia..), aki (majdnem) megcsókolt és ő is többet szeretett volna, de annyira nem voltak tiszták a szándékai, én mégis őt választottam T. helyett, mert... mert tetszett Z. Rosszfiúsabb volt és ez tetszett benne. És a jelenlegi "pasim" sehol. Egyszer vagy annyiszor sem álmodtam vele, és nem tudom, hogy ez mit jelenthet. Vagy csak nem akarom tudni?! Kimondom amit gondolok: szerintem ez a "kapcsolat" valahogy nem igazi. Az én részemről. Még álmomban is mások után vágyakozok.
 »Az exbarinőm és a pasija, akikről tegnap meséltem, szakítottak. Nem voltam szomorú, inkább örültem, mintsem búslakodtam miattuk, de a srác nagyon össze volt törve. 8000 karakterből álló szöveget írtam neki viberen, hátha jobb kedve lesz, de csak 2 sorral válaszolt, hogy köszöni szépen. Inkább nem írtam semmi szemrehányást, mert nem vártam el, hogy ő is annyit írjon, de én szerintem elég vicces lett, én írás közben sírtam a röhögéstől, ő meg semmi. Este aztán csak kaptam a "pasimtól" egy üzit, hogy újra jár a srác az exbarátnőmmel... Azt hittem, hogy kibaszom a picsába a telefont. Mi az, hogy újra járnak?! A csaj ott helyben megmondta, hogy nem szereti már többé, de úgy látszik, hogy a szerelmes srác tényleg rózsaszín felhőben él és az orra hegyéig sem lát el. Annyira okos fiú, de most nem látja, hogy mi van. Ilettve nem akarja látni. Ahj, ebből megint mi lesz?!
 »Folyton kapom az üzeneteket, hogy siessek suliba, mert táncpróbák meg gitározás, meg kutyafüle. Az orvos szerdáig írt ki és azt mondta, hogy menjek vissza csütörtökön, ha nincs javulás. Ergo ő is azt gondolja, hogy semiképp nem fogok meggyógyulni holnapig. Ennyi fogyatékos csicskát, Istenem. Mit nem lehet azon felfogni, hogy úgy nézek ki, mint a mosott zsepi, levegőt alig kapok és még sorolhatnám egyébként a bajaimat, csak nem mindenkit érdekel, és igazából engem se. De "holnap már muszáj mennem", mert ha nem akkor cserbenhagyom az osztályt és a végén kivesznek a műsorból. Úristen, buszozzak oda-vissza 40 percet + 30 perc a séta a sulihoz (oda-vissza) meg még a vállamon legyen az öt kilós táska, ja és a hat kilós gitártokom, gitárral meg kottákkal együtt. Menjenek már a faszba! A gitárt is, minek vállaltam el?! Ahj, olyan megfontolatlan vagyok, igazán kinőhetném már ezt és gondolkozhatnék érett emberként.