Ja, igen, igen új design van. Tetszetős, nemde?! Olyan jó vidám és világos... Illik a hangulatomhoz ez a sötét, egyben mégis feltűnő és élénk színekkel tarkított külső. Mostanában a hangulatom tényleg sötét, komor és szürke, de vannak emberek, akik miatt megéri élnem. Ez a design is azt jelképezi. Nos, új téma: téma 02: megváltozom. Úgy értem, hogy ha az emberek nem veszik észre magukat és az önzőségüket, akkor most kicsit ráébresztem őket. A tervem nem is kicsit veszélyes, sőt akár végső esetben halált is okozhat, de mit számít az?! :) A lényeg az, hogy akiket szeretek és körülvesznek, azok sok mindent nem vesznek észre magukon és rossz dolgokba keverednek, miközben azt szajkózzák, hogy így meg úgy szeretnek (példa: a "pasim), nos ez biztosan megváltoztatja majd őket/őt. És, ha már a "pasimnál" tartunk, igazából tényleg a pasim. Beszéltem D.-vel és mondta, hogy a "pasim" 100%-ban megvan arról győződve, hogy mi együtt vagyunk. Csak erről én nem tudtam. Mindegy, akkor most már nem kell idézőjel. A pasim. Hm. És azok után, amiket ma művelt velem (megtudtam D.-től és a saját tapasztalatomtól, hogy a pasim legrosszabb tulajdonsága a forrófejűség. Szerintem ez hatalmas hibákhoz fogja majd vezetni később, ha ezen nem változtat sürgősen) szeretem. Nem, nem tudom, hogy ez hogy lehet, de D.-nek nem fogom reklámozni. Nem mintha lenne rá esély, hogy összejöjjünk, elvégre ez egy szerelmi négyszög és ha csak nem titokban járunk majd el (persze csak miután mindketten szakítunk) akkor esélyünk sem lesz. A pasim és az exbarátnőm vagy összefognának és járni kezdenének dacból (amilyen gyerekesek és forrófejűek még ki is nézem belőlük) vagy örökre megutálnának mindkettőnket D.-vel. Ezt egyiken sem akarjuk. Mindegy, ez a jövő zenéje. Képzeljétek eszembe jutott, hogy a pasim a legutóbbi találkozásnál megharapta a fülemet. Csak akkor jutott eszembe, amikor tegnap beszéltem vele facebookon és írta, hogy finom volt a fülem. Először lestem, hogy what the fuck?! aztán eszembe jutott. Az a poén, hogy provokáltam és azt írtam, hogy "hát még a szám", de igazából erre a barátaim csak azt mondanák, hogy "fúj, menjetek már szobára, he!" :D Én mindenesetre szeretem és nem akarom elveszíteni, de most nagyon dúl-fúl dühében. Pedig emlékszem azt mondta valamikor, nem is olyan rég, hogy rám 20 percnél tovább nem tud haragudni. És most én vagyok az áldozat, aki fel akarja hívni, jó és szép estét kívánni, holott neki bocsánatot kéne kérnie. Ez az, hogy kéne. D. szerint holnapra lehiggad és újra normális lesz velem, csak az a gond, hogy én nem ilyen vagyok. Nálam ez nem így működik. De ahj.. én akkor is szeretem!