Az úgy kezdődött, hogy tegnap este megtudtam, hogy D. is érzi azt, amit én (illetve ha jól leszűrtem, akkor ő többet is) és, hogy mi ketten összejöjjünk két ember akadályozza meg: exbarátnőm (a jelenlegi barátnője D.-nek, ugyebár, de ezt mindenki tudja szerintem) és a pasim, egyben D. egyik legjobb haverja. Necces kis szerelmi háromszög négyszög, de majd lesz valami. D.-vel annyiban maradtunk, hogy kevesebbet fogunk beszélni. Ez nagyon rossz neki is meg nekem is, ezt is elmondtuk egymásnak. Mindegy. De ő egy ritka különlegesen jó ember. Csupán azért nem jönne össze velem, mert a legjobb haverja a pasim, és ha még szakítanánk is a pasimmal, akkor is eléggé necces helyzet lenne, tehát titkolnunk kéne, amíg le nem csendesednek a hullámok, de ki akar itt most D.-ről beszélni?! Ma a pasimmal suli után találkoztam ééés... ATYAGATYA! Hazakísértük barátnőmet, aztán leültünk egy padra a parkban szerencsére csak mi voltunk és puszilgattuk egymást, meg végig ölelgetett és én is őt. (Nagyon sok puszit adtam :D) Aztán hirtelen feltűnt T. Nem nagyon nézett ránk, de szerintem messziről kiszúrt és direkt nem akart rám nézni, én meg a földet bámultam. A pasimnak gondolom lejött a szitu, mert le is csicskázta T.-t, bár ő ezt nem hallotta, hál' Istennek. Mindegy, aztán a pasim keze "valahogy" lejjebb tévedett és simogatott, de elég finoman. Aztán puszilgattam (széép lassaan :D) meg minden és akkor úgy kicsit belemarkolt a fenekembe és elkezdi, hogy "Ühm, de jó segged van..." (a "..." helyére a becenevemet kéne képzelni) Aztán meg hátranyúltam és megfogtam a kezét és újra puszilni kezdtem. Kb. milliószor elmondta, hogy milyen szép vagyok, meg hogy neki van a legszebb barátnője és hogy azt hallotta rólam, hogy a város egyik legszebb lánya vagyok (WTF?:D). És akkor megfogta az államat és az arca felé fordított és adott a számra egy puszit. Aztán még egyet és én is neki. Aztán... elfordítottam a fejemet. Nagyon megijedtem és másodpercek után puszilni kezdtem az arcát. És akkor a szájával megpuszilta a számat és hirtelen megcsókolt. Nem az a sima fajta hanem... nyelves. Életem első csókja volt és egyből nyelves. Jól feladta a leckét, mindegy. Próbálkoztam aztán lehajtottam a fejemet és mosolyogtam egy jót. Mondtam neki, hogy béna vagyok és, hogy még sosem csókolóztam. Erre totál kiakadt, azt mondta, hogy hazudok meg minden. Mondtam, hogy esküszöm és mondta, hogy nem vagyok béna, majd belejövök. És, hogy majd gyakoroljuk. :D (ÁÁÁáááááá!) És akkor megint megpusziltam, ő  is adott a számra vagy kettőt aztán újra smaci... Olyan... puha volt és... Fantasztikus! Istenem, még mindig vigyorgok pedig jó pár óra eltelt. Éés abszolút nem olyan volt, mint elképzeltem. A nyelves csók az olyan.. nem tudom, soha nem éreztem vagy tapasztaltam ehhez foghatót. Olyan volt, mintha teljesen természetes lett volna, ahogy... Jó, most nem írom le, ez nem a Szürke 50 árnyalata trilógia, úgyhogy ennek nem itt a helye. Egyébként mindig fogtuk egymás kezét, kb minden percben megpusziltuk vagy ölelgettük a másikat szóval jó volt nagyon. És nálam van a pulcsija. Elcsórtam. Azzal alszok. Míp! Egyébként azt bírtam mikor nagyon sokszor megfogta az államat és maga felé fordította az arcomat és ránézett a számra, aztán a szemembe és... TE JÓ ISTEN! Emlékszem a második (vagy az első) csók után pár perccel azt mondta, hogy "Hmm... nagyon kívánlak..." (a második "..." szintén a becenevemet helyettesíti). Én akkor elröhögtem magamat és megpusziltam, de... Úristen. Ez nagyon csöpögősre sikeredett, de az is volt. Két fiatal, fiatal szerelme a nyilvánosság előtt. #buszmegforevör. Amúgy D. és az exbarátnőm szakítottak. Ezt most tudtam meg. Ptyűh... Ja, azt megint kihagytam, hogy amíg a padon ültünk a pasimmal (mert hogy egész végig padon ültünk kb) én puszilgattam meg ugye ő is engem és közben a fenekemet fogta vagy simogatta, de volt, hogy a keze felfelé tévedt a derekamtól és a póló alatt simogatott, persze csak az oldalamnál. És volt, hogy puszilgatott és az arcomtól lefelé haladt a nyakamig. #OMFG! Totál oda meg vissza vagyok most. 

Most beszéltem vele. Felhívott. Azt mondta, hogy hallani akarja még a hangomat mielőtt... És én megijedtem. Nagyon megijedtem. Most pedig könnyek szöktek a szemembe. Hogy keveredhettem én bele ilyenbe? Sosem csináltam semmi rosszat, néha játszadoztam a tűzzel, de sosem égettem meg magamat (képletesen értve). Mindig idő előtt abbahagytam. Sosem ittam Colát, Fantát vagy bármit. Mindig csak ásványvizet vagy leveles teát. Sosem szoktam rá a gyógyszerekre, mindig kibírtam, hogyha fájt. Ez az utóbbi időben kicsit változott, mára kiütnek a gyógyszerek. Egyszer kicsit túladagoltam és rossz vége lett. De soha nem cigiztem, nem füveztem, nem szívtam semmit. Sosem voltam igazi bulikban, nőies akartam lenni. A mai világom pedig?! A pasim cigizett, füvezett és piál. Annyira szomorú, hogy annyi időt nem töltünk együtt, hogy biztosra tudjam, hogy tényleg leszokott-e a cigiről (bár D. azt mondta, hogy igen) és a fűről. Most pedig felhívott mielőtt még nem issza magát részegre a sok jó baráti társaságával. És engem ide is meghívtak. Most komolyan azt várták, ha el is megyek, hogy én ott fogok maradni és nézni (rosszabb esetben csatlakozni hozzájuk), ahogy full részegre isszák magukat? Istenem. Azért nem mondtam már semmit, mert egy 16-17 évesnek nem mondhatom, hogy "ne igyál már", mert minden tini iszik szóval... És jövőhétre meg meghívott pénteken egy híres szórakozóhelyre. Általában ott inni szokás, ahogy a barátnőmtől megtudtam. Ezt hogy gondolta?! Szombaton nekem ballagásom lesz. Vagy azt gondolta, hogy pénteken lesz a ballagásom? Jézus Isten... Lehet o.társamnak mégis igaza lesz? Azt mondta, hogy három lehetőség van a)szeretem annyira, hogy nem szakítunk és én is olyan leszek, mint ő b)ő szeret annyira, hogy megváltozik miattam c)szakítunk. Igazság szerint a B lenne a legjobb megoldás, de ezt nem tudhatom. Ez csak o.társam agyszüleménye... Ez nem igaz. Remélem D. is ott van. Még nem hallottam róla, hogy szívott volna vagy piált, de gondolom nem mondja azt, hogy "kösz, nem". Ha ott van akkor a szívemen 99,9%-os nyugalom, ha meg nem akkor... Elkezdtem nézni a Skins-t, mert a pasim azt mondta, hogy majd nyáron nézzük a nem tudom hanyadik évadát... Az első évad 8. részét nézem most és ez a  tipikus 'drog&pia&cigi' sztori, mintha csak az életem lenne. Amibe belecsöppentem. Nem akartam soha ilyen életstílust folytatni vagy akár tapasztalni, de úgy látszik már késő. Nem akarok ilyen lenni, de amúgy is cigizni akartam eddig, most meg... Szörnyű, de mégis érzek csábítást a kábítószerek felől. Azzal hűtöm le magamat, hogy én úgysem tudnék füvezni, mert anyám tuti, hogy kinyírna, szóval elég necces helyzet. Viszont aggódok a pasim miatt. Ó, te szent szalmaszál, mibe keveredtem én?!

Először is nagyon szépen köszönöm a sok jó kritikát, amit kaptam és, hogy sokaknak izgalmas ez az egész dolog, ami körülöttem történik. Ha külső szemlélő lennék akkor biztos irigy lennék erre (bár nem szokásom féltékenykedni és irigykedni másokra/másra) az egész szerelmi négyszög dologra. Ma megint beszéltem D.-vel és ugyancsak elhalmozott bókokkal és ami azt illeti elég lemondóan beszélt az exbarátnőmről. Majd meglátjuk. Tegnap este felhívott az egyik legjobb barátom és 23 percet beszéltünk. Vagyis ő. Arról, hogy meg fogok változni, ennek a kapcsolatnak nincs jövője, Ő el fog engem rontani és, hogy majd bevág egy bokorba aztán otthagy (mármint a pasim), mint valami kutyát és a többi, és a többi. Inkább ezt nem kommentelném. Anyám sem helyesli ezt a dolgot, de ki nem szarja le?! Az én életem, az én döntésem és én nem fogok megváltozni senki kedvéért. Persze, mindenki álmodozik egy "vadabb" életről és néha én is kísértésbe esek, de tudok uralkodni magamon. Egyébként most is beszélgetek D.-vel... Valamikor muszáj lesz megírnom neki, hogy én nagyon szeretek vele beszélgetni és jó lenne, ha többet tudnánk, sőt akár találkozhatnánk is, csak akkor ezzel végképp tönkreteszem a kapcsolatát, sőt még talán a sajátomat is. Az a baj, hogy nem beszélhetünk, csak titokban. A pasimat ugyan nem zavarja még most, de így is mondja, hogy ne D.-vel foglalkozzak már, hanem vele. Nem tudom... Egyébként a pasimnak volt egy kis esete egyik o.társammal alias az exbarátnőm ribanc barátnőjével, akit most megesz a sárga irigység és minden áron meg akarja szerezni magának a pasimat. Csak ne ilyen feltűnően csinálná! Még D.-nek is lejött, hogy mi a szitu. Azért remélem a kis köcsög liba nem fog belefulladni a saját vízébe. Nem lenne jó.

Később: Újra kaptam egy hívást ugyanattól a személytől, de most lesokkolt. Azt mondta, hogy exbarátnőm szakítani fog D.-vel és, hogy már beleunt és egy másik csávóval akar összejönni (aki egyébként egy hímringyó, mindenkinél bedobja a horgot) és ezért fogja dobni. Ja, azt kifelejtettem, hogy azért is, mert D. beszélget velem. Velem! ÉS?! Soha egy perverz vagy bármilyen megjegyzést nem tett nekem D. Jó, persze úgy igen, mint egy igazi úriember, de csók, puszi, ölelés soha nem merült fel. Ha létezik tökéletes pasi, akkor számomra D. az. És ezt a srácot dobni egy HMCS (helyi menő csávó) miatt az maga a tragédia. De mindegy, exbarátnőm hatalmasat fog koppanni. És ő szakított a múltkor, aztán meg visszakönyörögte magát. Egyik barátnőm azt mondta, hogy azért, hogy ballagáson legyen valaki mellette. Amikor elmondtam neki ezt az egészet, akkor azt mondta, hogy nem fog vele szakítani ballagás előtt. Aj, nem tudom... Ezeket tudva beszéltem utána D.-vel persze nem mondtam semmit, de mondtam neki, hogy tudnia kell, én mindig mellette leszek és rám bármikor számíthat és ezt ne felejtse el. (Sajnos utólag rájöttem, hogy nem mindegy hogy rám bármikor vagy mindig számíthat) Azt válaszolta, hogy köszöni és ezt ő is így látja. Jaaj, drága kenyér mi lesz ebből? Mindegy, engem nem érdekel! Bármi is lesz, én akkor is nyáron D.-vel fogok lógni akár a pasimmal akár nélküle. Ennyi! Eljátszottam már a gondolattal, hogy ott ülünk hárman a parkban, én egyedül lány és nevetgélünk. Új csajt nem akarnék neki keresni majd, mert szerintem fél év kell, amíg kiheveri pluszba még megerősödik és nem veti el a kapcsolatokat. És, ha "véletlenül" az történik, hogy összejövök vele?! Akkor a pasim meg fog utálni mindkettőnket. Legalábbis amilyen forrófejű. És, ha ez tényleg megtörténik majd? Akkor izgalmas nyárnak nézünk elébe.

Tegnap este szörnyen ki voltam bukva. Miután D.-vel beszéltem és leraktam a telefont volt bennem valami... nyugalom. Pedig nem mondott semmit, csak annyival vigasztalt, hogy "majd lenyugszik" de tudtam, hogy ha a pasimról van szó, nem elég az, ha lenyugszik. Mert attól még bennem megmarad az eluralkodó káosz. Mindegy. Szóval kint telefonáltam D.-vel az erkélyen és amikor kimentem majdnem sírtam, amikor visszajöttem pedig már hatalmas széles vigyor ült az arcomon. Amikor ketten beszélünk mindketten megfeledkezünk arról, hogy jelenleg egy bonyolult párkapcsolatban élünk. Aztán leraktam és alig telt el 7 perc, hívott a pasim. (Nekem is gáz, hogy nem nevezem név szerint, de már annyi betű van ebben a blogban pl. D, T, Sz, Z...) És nagy nehezen sikerült megbeszélnünk a dolgokat (ötödik nekifutásra összejött) és dúlt a l'amour. Úgy tette le, hogy megy zuhanyozni, aztán aludni, de 1 perc eltelt és kaptam facebookon tőle üzenetet. Ez állt benne: "" Aztán megállás nélkül kb. éjfél-fél 1-ig beszéltünk, persze én még közben beszéltem viberen D.-vel. Nem tudom. Ez olyan ironikus. Egyébként, ha valaki kíváncsi D.-re, hogy hogy néz ki kb ilyesmi. Legalábbis nekem hasonlít rá. Szóval szerintem mindkettőnkben van egy olyan "hm" érzés, de ezt elnyomjuk a szerelmi négyszög miatt. Ne értsétek félre, én szeretem a pasimat, tényleg. De, mint ember jobban illik hozzám D. Meg úgy külsőre is. És rendesen vallásos is, minden héten megy nem tudom hányszor templomba és tisztában van az élet dolgaival és értékével. :) Majd lesz, ahogy lesz, jelenleg csak a pasim jöhet szóba, akivel ma jót beszélgettem. Imádom, amikor beszélgetünk erre ő ha olyanja van, akkor valami perverzséget ír. Mostanában olyat én szoktam, de ma nem és hát gondolom hiánya volt belőle. Annyira késztetést érzek, hogy letépjem a pólóját.. Lehet hülyeség, de ez a csúf igazság. Ah, szégyellem magam. Mindegy is, a lényeg, hogy érdekesen alakulnak a dolgok és nagyon kíváncsi vagyok, hogy mikor szakad át 1-2 gát. "Izgalmas" dolog lehet az ember exbarátnőjének a(z) (ex)pasijával összejönni, miközben a srác barátjával kavar(t) az ember. Ilyen szerelmi négyszöget gyerekek.. És Evikém, még te mondod, hogy a szerelmi háromszög rossz? Mellesleg nem ok nélkül mondogatom. Említettem, hogy D.-vel folytattam egy egészen érdekes beszélgetést és eléggé sejtelmesen fogalmazott, bár kijelentette, hogy tényleg nem vágok le dolgokat és, hogy amit írt (hogy kiemelkedően sokat beszélgetünk) az utalás lett volna. És akkor erre írta, hogy tényleg nem tudok leszűrni dolgokat. És, hogy a sok beszélgetés meg, hogy mindent elmond nekem az jelent valamit, amit le kéne vágnom, hogy mit. Ezt rakja össze valaki. A szerelemre gondolt? A barátságunkra? Mire?!

Nos, drágaságaim! Ma annyi történt, hogy visszamentem az orvoshoz, aki szerint csak szimulálok, amitől nagy hátast dobtam, de legalább adott még 2 nap igazolást. Még a dátumot is elírta. -.- Mindegy, segg hülye szegény. Apropó, megkaptam a tablóképeket, és... Majdnem sírva fakadtam. K*rva gáz képek lettek. Csak kétfélét nyomtattak ki, úgyhogy egyik rosszabb, mint a másik. Az a baj, hogy mindenkiét megírtam fél perc alatt, de a pasimét nem. Azt írtam rá, hogy "Egy kommunista barátomnak" és aláírtam úgy, hogy "Hitler". De megbántam. Nem tudom. Nem tudom, hogy mit is írhatnék rá, főleg úgy, hogy most nagy fasírt van, ma még nem is beszéltünk, ami nagyon nagy szó. Ez az első nap igazándiból, hogy nem beszélünk és nagyon megvisel. Csak most jöttem rá és így érzem teljesen, hogy szeretem. Amikor ma fel akartam hívni, valami külföldi hang szólt bele, és fél óra idegeskedés után rájöttem, hogy azért van, mert éppen külföldön tartózkodik holnapig. Így olyan rossz, mert szombaton sem beszélhetek vele. Ahj, én annyira szeretem tényleg és... 
Később: Szakítottunk. Korrekt. A retkes, kurva életbe! Utána beszéltem D.-vel és annyira jól éreztem magamat... Nagy hiba volt azt mondani neki, hogy szeretem a pasimat. Ahj, mindegy. Nagyon érdekes lesz.