|
Üdvözletem kedves erre látogató! Éppen egy blogos oldalon találod magadat, ahol a szerkesztő életébe nyerhetsz betekintést. Nem is szaporítanám tovább a szót, érezd jól magadat és ha hagynál egy kis nyomot a chatben, azt nagyon megköszönném. Legyen további szép napod és mosolyogj! xx, Annie
főoldal
| |
|
Annie, '90-es években született leányzó, Magyarországon él, imádja Londont és Párizst, szereti a változatosságot, nagyon fontosnak tartja a családot, barátokat és a zenét, a művészeteket. Szereti a téli sportokat, kedvenc ünnepe a karácsony, imádja a téli hónapokat, a kedvenc színe a piros, de mindegyik színt szereti valamiért. Imád tengerparton lenni, megszállottja a magyar tengernek és az egzotikus tájaknak. Szeretne eljutni Indiába, fontosnak tarja a vallást, keresztény és igyekszik többet templomba járni. Különös módon szereti az iskolát, úgy érzi, hogy ott a második családja. Szereti, ha az időjárás a hangulatához igazodik, de egy kiadós viharnak (villámokkal, mennydörgésekkel) mindig nagyon tud örülni. Imádja a nyomozós sorozatokat pl. Dr. Csont, Castle, A mentalista. Megbízható embernek tartják, nem adja tovább a titkokat, szeret segíteni másokon/másoknak míg az ő világa éppen akkor hullik darabokra, de valahogy mindig sikerül felállnia.
| |
|
Miután/mielőtt írsz, nézz be Evii blogjára is.
| |
|
"Ha valódi érzelmeid vannak valaki iránt, nem taszíthatod le őket egy mély, sötét verembe, reménykedve, hogy elmúlnak. Együtt kell élned velük."
"Semmi sem égeti úgy a szívet, mint az üresség, ha valamit, valakit elveszítünk, mielőtt igazán ráébrednénk, mennyit jelentett nekünk.”
"Féltem, hogy igent mondasz, mert támasz kell neked. Féltem, hogy nemet mondasz, mert kellesz nekem!"
"Azt hallottam valahol, hogy a szerelem nem más, mint egy barátság, amely lángra kap. Én is pont így érzek irántad."
"Ha valaki nem úgy szeret, mint te megálmodtad, az még nem jelenti, hogy nem szeret téged minden szeretetével."
"Az élet egy angolkeringő, melyet eltáncolhatsz a sírig, s életed csak attól függ, kivel táncolod végig."
| |
|
|
look up the stars & keep fighting |
♔ hogy a macska rúgja bokán! ami elromolhat, az el is romlik
Azt hiszem kezdhetem megint a problémák felsorolásával, mert akkor pontokba lenne szedve és az egész nem ilyen összefolyó "kifolyatom a szemedet" feeling lenne.
»Az álmaim. Nem tudom, hogy hiszek-e bennük, de nagyon sok álmomat megfejtettem és igazzá váltak. Hát, azért ez poén, mert amint írtam tegnap T.-vel álmodtam, hogy vele volt az első csókom. Ma is szerepelt az álmomban, igen előkelő szerepet kapott. Kiderült, hogy érez irántam valamit és szeretné, ha több lenne köztünk, de ekkor jött a képbe Z. (nálam egy évvel idősebb srác, akinek elvileg bejövök, csak "én nem veszem észre" meg amúgy nekem is bejön, ja, és mellesleg a matek tanárom fia..), aki (majdnem) megcsókolt és ő is többet szeretett volna, de annyira nem voltak tiszták a szándékai, én mégis őt választottam T. helyett, mert... mert tetszett Z. Rosszfiúsabb volt és ez tetszett benne. És a jelenlegi "pasim" sehol. Egyszer vagy annyiszor sem álmodtam vele, és nem tudom, hogy ez mit jelenthet. Vagy csak nem akarom tudni?! Kimondom amit gondolok: szerintem ez a "kapcsolat" valahogy nem igazi. Az én részemről. Még álmomban is mások után vágyakozok.
»Az exbarinőm és a pasija, akikről tegnap meséltem, szakítottak. Nem voltam szomorú, inkább örültem, mintsem búslakodtam miattuk, de a srác nagyon össze volt törve. 8000 karakterből álló szöveget írtam neki viberen, hátha jobb kedve lesz, de csak 2 sorral válaszolt, hogy köszöni szépen. Inkább nem írtam semmi szemrehányást, mert nem vártam el, hogy ő is annyit írjon, de én szerintem elég vicces lett, én írás közben sírtam a röhögéstől, ő meg semmi. Este aztán csak kaptam a "pasimtól" egy üzit, hogy újra jár a srác az exbarátnőmmel... Azt hittem, hogy kibaszom a picsába a telefont. Mi az, hogy újra járnak?! A csaj ott helyben megmondta, hogy nem szereti már többé, de úgy látszik, hogy a szerelmes srác tényleg rózsaszín felhőben él és az orra hegyéig sem lát el. Annyira okos fiú, de most nem látja, hogy mi van. Ilettve nem akarja látni. Ahj, ebből megint mi lesz?!
»Folyton kapom az üzeneteket, hogy siessek suliba, mert táncpróbák meg gitározás, meg kutyafüle. Az orvos szerdáig írt ki és azt mondta, hogy menjek vissza csütörtökön, ha nincs javulás. Ergo ő is azt gondolja, hogy semiképp nem fogok meggyógyulni holnapig. Ennyi fogyatékos csicskát, Istenem. Mit nem lehet azon felfogni, hogy úgy nézek ki, mint a mosott zsepi, levegőt alig kapok és még sorolhatnám egyébként a bajaimat, csak nem mindenkit érdekel, és igazából engem se. De "holnap már muszáj mennem", mert ha nem akkor cserbenhagyom az osztályt és a végén kivesznek a műsorból. Úristen, buszozzak oda-vissza 40 percet + 30 perc a séta a sulihoz (oda-vissza) meg még a vállamon legyen az öt kilós táska, ja és a hat kilós gitártokom, gitárral meg kottákkal együtt. Menjenek már a faszba! A gitárt is, minek vállaltam el?! Ahj, olyan megfontolatlan vagyok, igazán kinőhetném már ezt és gondolkozhatnék érett emberként.
| |
|
|