|
Üdvözletem kedves erre látogató! Éppen egy blogos oldalon találod magadat, ahol a szerkesztő életébe nyerhetsz betekintést. Nem is szaporítanám tovább a szót, érezd jól magadat és ha hagynál egy kis nyomot a chatben, azt nagyon megköszönném. Legyen további szép napod és mosolyogj! xx, Annie
főoldal
| |
|
Annie, '90-es években született leányzó, Magyarországon él, imádja Londont és Párizst, szereti a változatosságot, nagyon fontosnak tartja a családot, barátokat és a zenét, a művészeteket. Szereti a téli sportokat, kedvenc ünnepe a karácsony, imádja a téli hónapokat, a kedvenc színe a piros, de mindegyik színt szereti valamiért. Imád tengerparton lenni, megszállottja a magyar tengernek és az egzotikus tájaknak. Szeretne eljutni Indiába, fontosnak tarja a vallást, keresztény és igyekszik többet templomba járni. Különös módon szereti az iskolát, úgy érzi, hogy ott a második családja. Szereti, ha az időjárás a hangulatához igazodik, de egy kiadós viharnak (villámokkal, mennydörgésekkel) mindig nagyon tud örülni. Imádja a nyomozós sorozatokat pl. Dr. Csont, Castle, A mentalista. Megbízható embernek tartják, nem adja tovább a titkokat, szeret segíteni másokon/másoknak míg az ő világa éppen akkor hullik darabokra, de valahogy mindig sikerül felállnia.
| |
|
Miután/mielőtt írsz, nézz be Evii blogjára is.
| |
|
"Ha valódi érzelmeid vannak valaki iránt, nem taszíthatod le őket egy mély, sötét verembe, reménykedve, hogy elmúlnak. Együtt kell élned velük."
"Semmi sem égeti úgy a szívet, mint az üresség, ha valamit, valakit elveszítünk, mielőtt igazán ráébrednénk, mennyit jelentett nekünk.”
"Féltem, hogy igent mondasz, mert támasz kell neked. Féltem, hogy nemet mondasz, mert kellesz nekem!"
"Azt hallottam valahol, hogy a szerelem nem más, mint egy barátság, amely lángra kap. Én is pont így érzek irántad."
"Ha valaki nem úgy szeret, mint te megálmodtad, az még nem jelenti, hogy nem szeret téged minden szeretetével."
"Az élet egy angolkeringő, melyet eltáncolhatsz a sírig, s életed csak attól függ, kivel táncolod végig."
| |
|
|
look up the stars & keep fighting |
;;az élet olyan, amilyenné teszed ergo: baszhatom
Ja, igen, igen új design van. Tetszetős, nemde?! Olyan jó vidám és világos... Illik a hangulatomhoz ez a sötét, egyben mégis feltűnő és élénk színekkel tarkított külső. Mostanában a hangulatom tényleg sötét, komor és szürke, de vannak emberek, akik miatt megéri élnem. Ez a design is azt jelképezi. Nos, új téma: téma 02: megváltozom. Úgy értem, hogy ha az emberek nem veszik észre magukat és az önzőségüket, akkor most kicsit ráébresztem őket. A tervem nem is kicsit veszélyes, sőt akár végső esetben halált is okozhat, de mit számít az?! :) A lényeg az, hogy akiket szeretek és körülvesznek, azok sok mindent nem vesznek észre magukon és rossz dolgokba keverednek, miközben azt szajkózzák, hogy így meg úgy szeretnek (példa: a "pasim), nos ez biztosan megváltoztatja majd őket/őt. És, ha már a "pasimnál" tartunk, igazából tényleg a pasim. Beszéltem D.-vel és mondta, hogy a "pasim" 100%-ban megvan arról győződve, hogy mi együtt vagyunk. Csak erről én nem tudtam. Mindegy, akkor most már nem kell idézőjel. A pasim. Hm. És azok után, amiket ma művelt velem (megtudtam D.-től és a saját tapasztalatomtól, hogy a pasim legrosszabb tulajdonsága a forrófejűség. Szerintem ez hatalmas hibákhoz fogja majd vezetni később, ha ezen nem változtat sürgősen) szeretem. Nem, nem tudom, hogy ez hogy lehet, de D.-nek nem fogom reklámozni. Nem mintha lenne rá esély, hogy összejöjjünk, elvégre ez egy szerelmi négyszög és ha csak nem titokban járunk majd el (persze csak miután mindketten szakítunk) akkor esélyünk sem lesz. A pasim és az exbarátnőm vagy összefognának és járni kezdenének dacból (amilyen gyerekesek és forrófejűek még ki is nézem belőlük) vagy örökre megutálnának mindkettőnket D.-vel. Ezt egyiken sem akarjuk. Mindegy, ez a jövő zenéje. Képzeljétek eszembe jutott, hogy a pasim a legutóbbi találkozásnál megharapta a fülemet. Csak akkor jutott eszembe, amikor tegnap beszéltem vele facebookon és írta, hogy finom volt a fülem. Először lestem, hogy what the fuck?! aztán eszembe jutott. Az a poén, hogy provokáltam és azt írtam, hogy "hát még a szám", de igazából erre a barátaim csak azt mondanák, hogy "fúj, menjetek már szobára, he!" :D Én mindenesetre szeretem és nem akarom elveszíteni, de most nagyon dúl-fúl dühében. Pedig emlékszem azt mondta valamikor, nem is olyan rég, hogy rám 20 percnél tovább nem tud haragudni. És most én vagyok az áldozat, aki fel akarja hívni, jó és szép estét kívánni, holott neki bocsánatot kéne kérnie. Ez az, hogy kéne. D. szerint holnapra lehiggad és újra normális lesz velem, csak az a gond, hogy én nem ilyen vagyok. Nálam ez nem így működik. De ahj.. én akkor is szeretem!
| |
|
|