|
Üdvözletem kedves erre látogató! Éppen egy blogos oldalon találod magadat, ahol a szerkesztő életébe nyerhetsz betekintést. Nem is szaporítanám tovább a szót, érezd jól magadat és ha hagynál egy kis nyomot a chatben, azt nagyon megköszönném. Legyen további szép napod és mosolyogj! xx, Annie
főoldal
| |
|
Annie, '90-es években született leányzó, Magyarországon él, imádja Londont és Párizst, szereti a változatosságot, nagyon fontosnak tartja a családot, barátokat és a zenét, a művészeteket. Szereti a téli sportokat, kedvenc ünnepe a karácsony, imádja a téli hónapokat, a kedvenc színe a piros, de mindegyik színt szereti valamiért. Imád tengerparton lenni, megszállottja a magyar tengernek és az egzotikus tájaknak. Szeretne eljutni Indiába, fontosnak tarja a vallást, keresztény és igyekszik többet templomba járni. Különös módon szereti az iskolát, úgy érzi, hogy ott a második családja. Szereti, ha az időjárás a hangulatához igazodik, de egy kiadós viharnak (villámokkal, mennydörgésekkel) mindig nagyon tud örülni. Imádja a nyomozós sorozatokat pl. Dr. Csont, Castle, A mentalista. Megbízható embernek tartják, nem adja tovább a titkokat, szeret segíteni másokon/másoknak míg az ő világa éppen akkor hullik darabokra, de valahogy mindig sikerül felállnia.
| |
|
Miután/mielőtt írsz, nézz be Evii blogjára is.
| |
|
"Ha valódi érzelmeid vannak valaki iránt, nem taszíthatod le őket egy mély, sötét verembe, reménykedve, hogy elmúlnak. Együtt kell élned velük."
"Semmi sem égeti úgy a szívet, mint az üresség, ha valamit, valakit elveszítünk, mielőtt igazán ráébrednénk, mennyit jelentett nekünk.”
"Féltem, hogy igent mondasz, mert támasz kell neked. Féltem, hogy nemet mondasz, mert kellesz nekem!"
"Azt hallottam valahol, hogy a szerelem nem más, mint egy barátság, amely lángra kap. Én is pont így érzek irántad."
"Ha valaki nem úgy szeret, mint te megálmodtad, az még nem jelenti, hogy nem szeret téged minden szeretetével."
"Az élet egy angolkeringő, melyet eltáncolhatsz a sírig, s életed csak attól függ, kivel táncolod végig."
| |
|
|
look up the stars & keep fighting |
is this the end? should i leave should i go?
Hm, tudom, hogy egymás után két bejegyzés az úgy elég érdekes, de már nem akartam oda írni. A helyzet az, hogy asszem szakítottunk. Miután leraktam a telefonomat az erkély egyik biztos pontjára rögtön rezgett kétszer. Mióta bejöttem csak egyszer hívott még utána. Ennyi. Azt írta, hogy "Fogd fel. Szeretlek" Ahhj, ez olyan kifújt dolog. Nem, nem érzem még azt, hogy itt vége lenne. Habár fene tudja. Óh gosh, ugye csak álmodom? Ugye ez tényleg nem történt meg? Ugye ez most nem a valóság? Ugye ez csak a képzeletem kábító szüleménye, ami most rám telepedik, mint egy porfelhő? Ha az igazágot látom, akkor szememet inkább vakítsa el a tündöklő csalfa és mámorító vak remény és képzelgés, mintsem nézzek farkasszemet a valósággal. Olyan ez, mint egy rideg konyhapadló egy téli éjjelen. Minden porcikám ellenzi és keményen ellenáll neki, de ahogy megszokom egyre jobban érzem a beletörődést és azt a könnyedséget, ami vele jár. Megsimogatja arcomat most egy esti lágy szellő és tudom, hogy minden rendben lesz. Mert nem vagyok egyedül. Van Istenem.
| |
|
|