Huh, hát jól van. Ide is le kell írni, mert hát megtörtént és, ami megtörtént azt nem lehet visszacsinálni vagy megváltoztatni. Lehetne szépítgetni a dolgokat, de nem. D. tegnap írt egy úgymond "soha nem foglak tudni szeretni - de persze csak azért, mert ilyen jó ember vagyok -, és szakítsuk meg a kapcsolatot"-féle levelet. Szerencsémre nem sírtam annyit és nagyon tulajdonképpen csak könnyeztem, de nem hagytam (csak a végén), hogy legördüljenek. Fürdésnél eszembe jutott, hogy mi van, ha most nem volt velem őszinte? Én azt (is) írtam neki, hogy én mindig őszinte voltam hozzá, másoknak lehet, hogy füllentettem, de neki soha. Ő ilyet nem írt. És, hát... Mi van, ha azért írta, mert... hogy könnyebb legyen? Mármint mindenkinek. Jó, persze "ezért" küldött el a picsába (csak mindezt szépen előkészítve és finoman tálalva), de úgy értem, hogy most azt írta, hogy ÉN (!!) éreztem iránta valamit és tulajdonképpen ő nem, és most már az érzéseit (amik egyébként "nem léteztek") sikerült elfojtania. Ennek így semmi értelme, hogyha ezt így megnézzük szóval én amondó vagyok (vagy csak ennyire jó embernek gondolom őt - bár tényleg az, csak eléggé dühös vagyok és jól esik őt elhordani minden seggfejnek és azt mondani rá, hogy "baszódj meg!"), hogy vannak érzései, de ezt nem írta le, nehogy jobban összekuszálódjanak a dolgok és nehogy bármi is történjen, mert az... gáz. Bár ez az egész dolog nagyon meg lett bonyolítva. Egyszerűen csak annyi, hogy a kapcsolatom K.-val eléggé zűrös, de az egyik legjobb barátjával különös kötődés alakult ki köztünk. Eleve nem egy rózsás helyzet, de ezt az egészet már mindenki túlreagálta, ez kicsit zavar, persze szerintem én őrlődök a legtöbbet ezen, mert hát ki más?!:D A lényeg az, hogy D.-t soha a büdös életbe nem fogom felkeresni, majd keres, ha akar valamit (persze csak egy kiadós "baszódj meg, D.!" után), de akkor nagy valószínűséggel olyan "persze, minden rendben, boldog vagyok, remélem megbántad, amit tettél. Ja, és most nagyon vigyorgok" stílusban fogok vele beszélni, de hát ez már a jövő zenéje. Most már őt teljesen kizártam és rájöttem (figyelem gyerekek, és persze suzie, drága :D): ha nem lett volna D. akkor rengeteg minden máshogy alakul K.-val. D. mindig a fejemben járt, mint barát és hozzá menekültem (persze csak akkor, amikor tudtam és ez ritka volt), ha volt bármi baj és az ő túlzott kedvessége és nyáladzása rendesen ellentétes volt K. stílusával. És talán D. "csak úgy" mondott ilyeneket, mindig fullra dícsértük egymást (de hogy mi a fasznak?!) és én ehhez hasonlítottam K.-t. Úgyhogy szerencsére igaz a mondás, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában (jelentsen ez most ehhez a helyzethez bármit is) szóval innentől sokkal boldogabb vagyok, BÁR megint csak túlreagálom a dolgot, de mégsem esik jól, hogy hajnalban kiöntöttem K.-nak a szívemet (nem volt fent) és délelőtt megnézte és nem válaszolt. Úgy döntöttem, hogy nem reklamálok, hátha majd amikor hazaér akkor válaszol valamit, hogy nyugodjak meg, ő mellettem van vagy ilyesmi... Hát, reméljük. (Ha meg nem akkor fogom magam és elküldöm a jó büdös ... khm. De amúgy egyébként nem, csak éppen kihisztizem magamat, aztán írom, hogy baszódjon meg és, hogy utálom és akkor kibékülünk^^)