Ja, igen, igen új design van. Tetszetős, nemde?! Olyan jó vidám és világos... Illik a hangulatomhoz ez a sötét, egyben mégis feltűnő és élénk színekkel tarkított külső. Mostanában a hangulatom tényleg sötét, komor és szürke, de vannak emberek, akik miatt megéri élnem. Ez a design is azt jelképezi. Nos, új téma: téma 02: megváltozom. Úgy értem, hogy ha az emberek nem veszik észre magukat és az önzőségüket, akkor most kicsit ráébresztem őket. A tervem nem is kicsit veszélyes, sőt akár végső esetben halált is okozhat, de mit számít az?! :) A lényeg az, hogy akiket szeretek és körülvesznek, azok sok mindent nem vesznek észre magukon és rossz dolgokba keverednek, miközben azt szajkózzák, hogy így meg úgy szeretnek (példa: a "pasim), nos ez biztosan megváltoztatja majd őket/őt. És, ha már a "pasimnál" tartunk, igazából tényleg a pasim. Beszéltem D.-vel és mondta, hogy a "pasim" 100%-ban megvan arról győződve, hogy mi együtt vagyunk. Csak erről én nem tudtam. Mindegy, akkor most már nem kell idézőjel. A pasim. Hm. És azok után, amiket ma művelt velem (megtudtam D.-től és a saját tapasztalatomtól, hogy a pasim legrosszabb tulajdonsága a forrófejűség. Szerintem ez hatalmas hibákhoz fogja majd vezetni később, ha ezen nem változtat sürgősen) szeretem. Nem, nem tudom, hogy ez hogy lehet, de D.-nek nem fogom reklámozni. Nem mintha lenne rá esély, hogy összejöjjünk, elvégre ez egy szerelmi négyszög és ha csak nem titokban járunk majd el (persze csak miután mindketten szakítunk) akkor esélyünk sem lesz. A pasim és az exbarátnőm vagy összefognának és járni kezdenének dacból (amilyen gyerekesek és forrófejűek még ki is nézem belőlük) vagy örökre megutálnának mindkettőnket D.-vel. Ezt egyiken sem akarjuk. Mindegy, ez a jövő zenéje. Képzeljétek eszembe jutott, hogy a pasim a legutóbbi találkozásnál megharapta a fülemet. Csak akkor jutott eszembe, amikor tegnap beszéltem vele facebookon és írta, hogy finom volt a fülem. Először lestem, hogy what the fuck?! aztán eszembe jutott. Az a poén, hogy provokáltam és azt írtam, hogy "hát még a szám", de igazából erre a barátaim csak azt mondanák, hogy "fúj, menjetek már szobára, he!" :D Én mindenesetre szeretem és nem akarom elveszíteni, de most nagyon dúl-fúl dühében. Pedig emlékszem azt mondta valamikor, nem is olyan rég, hogy rám 20 percnél tovább nem tud haragudni. És most én vagyok az áldozat, aki fel akarja hívni, jó és szép estét kívánni, holott neki bocsánatot kéne kérnie. Ez az, hogy kéne. D. szerint holnapra lehiggad és újra normális lesz velem, csak az a gond, hogy én nem ilyen vagyok. Nálam ez nem így működik. De ahj.. én akkor is szeretem!

Azt a retkes kurva kibaszott gecis, szaros életbe már! Én nem tudom, hogy a "pasimmal" mi van köztünk, de az egyszer biztos, hogy mindig én vagyok a rossz, bármit is csinálok. Azt hittem, hogy ezt megbeszélhetjük. Plusz pénzt fizettettem ki anyámmal, hogy legyen pénz a telefonomon, hogy felhívjam ezt a csicskát és "bocsánatot kérjek tőle", erre közli, hogy "mindegy, nem érdekel. szia". Hát jól van, ha így állunk. Nem elég, hogy az exbarátnőm kezében van a kormány, még rá is taposott a gázra és ellenem uszítja a saját barátaimat. Fú, mekkora egy ribanc. És mielőtt sértőnek találjátok rá ezt a kifejezést, elmondhatom, hogy úgy is viselkedik, mint valami sarki kurva. Nemrég lett 14 éves erre pucér képeket csináltat magáról. Jézus ereje! Komolyan, annyira szerettem volna, ha a "pasimmal" megbeszéljük a dolgokat és úgy igazán jól alakulnának a dolgok, de oké. Végülis nekem minden mindegy. Majd lesz más, aki fel tudja fogni, hogy nekem vannak elfoglaltságaim és költelességeim, amiket nem hagyhatok ki. Mellesleg világbéke és szeretet, meg gondoskodás, önzetlenség és örök remény, blablabla...

Később: Te jószagű szentséges drága, 200 forintos kenyér! Gyerekek, én nem tudom, hogy mi lesz ebből, de nagyon kíváncsi vagyok rá. Édes Istenem, mi lesz ebből? Jó, nem ismétlem önmagamat. Képzeljétek, felhívott a "pasim", hogy menjek már le egy percre, mert oda akar(nak) adni nekem valamit. Mondtam, hogy nem,  tudok lemenni, mert beteg vagyok meg stb. erre 3 perc után mondja hogy "jó van, szia". Én meg ugye mondtam neki, hogy nekem nem kell semmi, meg stb, de ő azt mondta, hogy ez nem olyan dolog. Mindegy, aztán kb fél óra múlva felhívott, hogy akkor lemegyek-e. Mondtam, hogy nem, meg belekezdtem volna a hegyibeszédembe, éppen a mondat közepén jártam, erre kinyomott. Utána felhívtam, és kinyomta. Úgyhogy most teljesen ki vagyok akadva, tudom, hogy ebből "szakítás" lesz. Anyum megvan róla győződve, hogy úgysem szakít majd velem, meghogy a haverjai úgyis azt mondják majd neki, hogy "te hülye vagy? beteg, minek ugráltatod?", de szerintem ez egy rohadt fikció. A pasik mindig a pasik oldalát fogják. Egyedül exbarátnőm pasija (legyen D.) fog majd kiállni mellettem. Remélem. Nem tudom. Nagyon szeretnék már vele (mármint D.-vel) beszélni.

Nem hiszem, hogy kéne kertelnem. Kimondok mindent, előétel nélkül. Csapjunk is bele a nutellás palacsintába, egész tenyérrel!! Exbarátnőm és a másik kis ribanc összefogtak, hogy majd ők tönkreteszik az én "boldog párkapcsolatomat", ami nem fog összejönni, mert annyira izgalmas és fantaszikus leányzó vagyok, hogy ez a dolog visszafelé fog elsülni. Főleg, ha így folytatom. Egyébként én nagyon befolyásolható személyiség vagyok (kivéve, ha biztosan tudom mit akarok) és elég egy rossz szó, és kikelek önmagamból. Ergo van két ember, akik szerint ez a "kapcsolat" érthetetlen és, hogy nem tudom mit akarok a sráctól. A végén mindig elhiszem, hogy igazuk van és összemosódik a gondolatuk az enyémmel. De ma miután anyám kiselőadást tartott és kifejezte nem tetszését, beszéltem a "pasimmal" és tudtam, hogy ők hazudnak. Ha Vele beszélek, őszintén boldog vagyok és úgy érzem, hogy fontos vagyok végre valakinek. Azonban... *trüptrüptrüp* *dobpergééés* Az exbarátnőm pasijának bejövök. Eddig is fura volt, hogy hangot adott annak, hogy milyen kedves lány vagyok és folyton dícsért, de mostanában egyre rendszeresebb lett. Már többször elmondta, hogy egyetlen szóval tudja jellemezni és ez a "különleges" szó. Ma pedig konkrétan majdnem hogy kimondta, hogy többet érez. Előtte mondta, hogy nem tudja mit érez exbarátnőm iránt. "Szeretem, de.... ááá, hagyjuk" És így visszagondolva... Ezt úgy is lehet érteni azok után, amiket írt nekem, hogy "Szeretem, de irántad is érzek valamit"... És az a gáz, hogy a csávó nekem is bejön. Első perctől kezdve jól kijöttünk és az exbarátnőm már akkor kezdett villámokat szórni felém, hogy ő 2 hónapon keresztül szemezett vele, nem merte megszólítani, én pedig simán odaköszöntem, hogy csá spanom. És minden nap hajnalokig beszélek a sráccal. Szóval úgymond egy szerelmi négyszögbe csöppentem, amiből azt mondják jobb lenne kimaradnom és hagynom kéne a srácot egy időre. De a mindennapos életem részévé vált és nem bírok ki nélküle egy napot. Úgy érzem, mintha lenne a szívem és nem egy nagy, de egy lyuk ott van és azt ő tölti be. 

UI.: Egy gyors kérdés: miért van az, hogy úgymond "minden pasinak bejövök" és azt mondják a nem csak pasik, hogy jó csaj/szép vagyok, miközben ez abszolút nincs így? Az a baj, hogy eddig bármelyik pasit akartam úgymond "megkaptam" és nem akarom, hogy ez engem rossz irányba vigyen és elszálljak a földtől emiatt. Mondjuk amúgy se tudnék, mert nem vagyok szép, hahaha. De persze, nem jöhetek be mindenkinek... Viszont minden pasiért kellett küzdenem, ahogy mondjuk nekik is értem. Ez így van rendjén és így a jó. Csak bosszant Sz. és Z. Kicsit rosszul esne, ha legalább csak tetszeni nem tetszenék nekik. Vagy csak Sz.-nek. Mindegy, úgy is itt van most a két pasi, akikkel szerelmi négyszögben vagyok, nem hiányzik még kettő.

Azt hiszem kezdhetem megint a problémák felsorolásával, mert akkor pontokba lenne szedve és az egész nem ilyen összefolyó "kifolyatom a szemedet" feeling lenne.
 »Az álmaim. Nem tudom, hogy hiszek-e bennük, de nagyon sok álmomat megfejtettem és igazzá váltak. Hát, azért ez poén, mert amint írtam tegnap T.-vel álmodtam, hogy vele volt az első csókom. Ma is szerepelt az álmomban, igen előkelő szerepet kapott. Kiderült, hogy érez irántam valamit és szeretné, ha több lenne köztünk, de ekkor jött a képbe Z. (nálam egy évvel idősebb srác, akinek elvileg bejövök, csak "én nem veszem észre" meg amúgy nekem is bejön, ja, és mellesleg a matek tanárom fia..), aki (majdnem) megcsókolt és ő is többet szeretett volna, de annyira nem voltak tiszták a szándékai, én mégis őt választottam T. helyett, mert... mert tetszett Z. Rosszfiúsabb volt és ez tetszett benne. És a jelenlegi "pasim" sehol. Egyszer vagy annyiszor sem álmodtam vele, és nem tudom, hogy ez mit jelenthet. Vagy csak nem akarom tudni?! Kimondom amit gondolok: szerintem ez a "kapcsolat" valahogy nem igazi. Az én részemről. Még álmomban is mások után vágyakozok.
 »Az exbarinőm és a pasija, akikről tegnap meséltem, szakítottak. Nem voltam szomorú, inkább örültem, mintsem búslakodtam miattuk, de a srác nagyon össze volt törve. 8000 karakterből álló szöveget írtam neki viberen, hátha jobb kedve lesz, de csak 2 sorral válaszolt, hogy köszöni szépen. Inkább nem írtam semmi szemrehányást, mert nem vártam el, hogy ő is annyit írjon, de én szerintem elég vicces lett, én írás közben sírtam a röhögéstől, ő meg semmi. Este aztán csak kaptam a "pasimtól" egy üzit, hogy újra jár a srác az exbarátnőmmel... Azt hittem, hogy kibaszom a picsába a telefont. Mi az, hogy újra járnak?! A csaj ott helyben megmondta, hogy nem szereti már többé, de úgy látszik, hogy a szerelmes srác tényleg rózsaszín felhőben él és az orra hegyéig sem lát el. Annyira okos fiú, de most nem látja, hogy mi van. Ilettve nem akarja látni. Ahj, ebből megint mi lesz?!
 »Folyton kapom az üzeneteket, hogy siessek suliba, mert táncpróbák meg gitározás, meg kutyafüle. Az orvos szerdáig írt ki és azt mondta, hogy menjek vissza csütörtökön, ha nincs javulás. Ergo ő is azt gondolja, hogy semiképp nem fogok meggyógyulni holnapig. Ennyi fogyatékos csicskát, Istenem. Mit nem lehet azon felfogni, hogy úgy nézek ki, mint a mosott zsepi, levegőt alig kapok és még sorolhatnám egyébként a bajaimat, csak nem mindenkit érdekel, és igazából engem se. De "holnap már muszáj mennem", mert ha nem akkor cserbenhagyom az osztályt és a végén kivesznek a műsorból. Úristen, buszozzak oda-vissza 40 percet + 30 perc a séta a sulihoz (oda-vissza) meg még a vállamon legyen az öt kilós táska, ja és a hat kilós gitártokom, gitárral meg kottákkal együtt. Menjenek már a faszba! A gitárt is, minek vállaltam el?! Ahj, olyan megfontolatlan vagyok, igazán kinőhetném már ezt és gondolkozhatnék érett emberként.

Na, jó. Ha eddig nem lett volna több dolog, amin rágódhatok, akkor most lehet válogatni kedvemre. 

 »Az ex-bff-em és a pasija (akivel mindennap hajnalig beszélek) ma beszélnek a "kapcsolatukról" és bár, ami rossz lenne, az a srácnak jót tenne. Ergo, ha szakítanak az rossz lenne, de így mindkettőjüknek jobb lenne. A csajnak azért, mert nem kavarná a szart eggyel több pasival, a srácnak meg azért, mert nem hülyítenék folyamatosan. És azóta sem kaptam hívást a "pasimtól" (aki szintén velük van), hogy mi van.
 »T.-vel álmodtam. Igen, azt álmodtam, hogy az én álomvilági plázámban (mindig ugyanabban a plázában vagyok álmomban, pedig olyan pláza nincs is) nézelődtem a C&A-ba és hirtelen előttem termett. És az egész olyan hirtelen történt. Elalvás előtt elképzeltem, ahogy a "pasim" arcát végigpuszilom, a száját is és végül csókolózunk. És álmomban T.-vel csókolóztam. Az első csókom volt és iszonyatosan jól éreztem magamat, boldog voltam. Nem is éreztem ahhoz foghatót. Aztán felébredtem az ébresztőórámra. Nem tudom... de miért álmodtam vele?! Miért pont ő, miközben egy másik fiúra gondoltam előtte?
 »Komolyan beteg lettem, 38 fokos lázam van, erre a suliból kettő o.társam is parancsolgat, hogy azonnal menjek iskolába, vigyem a gitáromat, toljam oda a pofámat, nem érdeklik, hogy mennyire vagyok beteg stb.stb. Ez normális?! Az orvos szerdáig írt ki, és igen, tudom, hogy most lesz a ballagás és a bankett, de akkor sem fogok lázasan, hörögve, kipirult arccal és full szarul iskolába menni, hogy 2 órát keringőzzek meg latin táncoljak, plusz a gitározás, amiből semennyit nem tudok, mert átmódosították a műsort. Gratula! Ja, és itt vannak a tabló képek a meghívókkal együtt, amire vinni kéne a pénzt. Ááá!
  »Családi ügyek. Pont.
 »Egyik nap Sz. majdnem elém állított és fogalmam sincs, hogy mi van. Pár barátom megkérdezte, hogy mi lenne, ha oda menne hozzám és azt mondaná, hogy tetszek neki? Mi lenne? Megállítanám az időt egy napra, hogy gondolkozzak. Én elvileg "járok" valakivel, aki, mint pasi nem jön be, csak vonzódom hozzá, a személyiségéhez, magához az emberhez és... és kötődök hozzá. De, ha Sz.-re gondolok kicsit úgy érzem, hogy nem érdekel. De az egyik felem iszonyatosan vágyik rá. Igaz, hogy ez a felem elnyomásban van, de akkor is. Nem tudom.